Gondolatok, erröl-arról...
Példamutatás: a legnagyobb tanítás. Hiteles mester?...nézd meg, hogyan él...
*
Hogyan lehet felnyitni valaki szemét, ha tetteink nincsenek összhangban szavainkkal (a gondolatainkról nem is beszélve...). Egyébként is, minden szubjektív. Ugyanaz az erdő, hegy, vízesés, stb. mást mondd nekem ma, mint mondott tegnap és mondani fog holnap. Jelen lenni, itt-és-most-ban élni. Ez a feladat. Tudatosan. Nem az egoizmusunk kénye-kedve szerint. Hogy jövök én ahhoz, hogy mást "terelgessek", mert én már tudom az Igazságot?! Csak az egoista ember térít. Csak az egoista embernek vannak meggyőződései (ezáltal korlátai). Hányszor hallottam már: "...én ezen már túl vagyok; én szabad vagyok; stb.". Én, én, én - mindig csak én. Hízik az egoizmus. És nem figyelek. Önmagamra se. Akkor hogyan tudnék figyelni Rád?...és én hányszor mondtam már ki ezeket?
*
Van Pokol! Van Paradicsom!... van Egoizmus. Emiatt van az előző kettő.
*
Az IZMUSOK megjelenése hozta el a Széthúzást. Az IZMUSOK megléte hozza el az Összefogást. Az IZMUSOK halála: az EGOIZMUS halála.
*
Mindentudás Egyeteme...édes Istenem!
*
Nekem meg kell halnom, hogy Te megszülethess. Általad megszületek Én. Így leszünk majd Mi.
*
Moralitás nélkül nincs fejlődés. "Három lépés a moralitásban=egy lépés a szellemi úton". Milyen "érdekes" a jelenlegi helyzet! Ma lehet (sőt, kell!) tisztelni a tudóst, aki megkapirgálja a Tudást, (majd már ettől is hanyatt dobja magát), Nobel-díjat kap, kellőképpen bonyolult előadásokat tart, stb...otthon meg veri a feleségét és kínozza a macskáját. Régen ez valahogy más volt. Ott az EMBERT nézték, egészében.
*
Kellően rosszkedvűen ébredtem tegnap. "Ez a nyomorult nyírfa itt az ablak előtt! A Nap sem tud miatta besütni a szobába!" . Ma hajnalban frissen, erőtől duzzadóan pattantam ki az ágyból. "Istenem! De szép ez a nyírfa az ablak előtt! Ahogy a kelő Nap sugarai átkívánkoznak az ágak között!" Pokol? Mennyek országa? Hol is van? CSAK NEM ÉNBENNEM????!!!
*
Az Atyában születtünk, Krisztusban halunk meg, a Szent Szellemben támadunk fel! - érdemes végiggondolni ezt a mondást, még akkor is, ha nem vagyunk Rózsakeresztesek.
*
Zarathusztra: Pusztítsd a Gonoszt! Buddha: Ne végy róla tudomást! Krisztus: Szeresd a Gonoszt! Mani: SZERESD A GONOSZT JÓVÁ!
*
Vajon mikor jön el az az idő, amikor a társadalmi, szociális, katonai, klimatikus, stb. helyzetért nem MÁSOK a hibásak?
*
Hogyan lehet Harmónia bennem, ha mereven elutasítok bármit is?
*
...csak tudnám, miért van az, hogy egyesek, ha hasmenésük van, TISZTULNAK, ha nekem van hasmenésem, én valamit NEM TUDOK MEGEMÉSZTENI?
...csak tudnám, miért van az, ha egyesek átgázolnak másokon, akkor ők a FEJLŐDÉSBEN ITT TARTANAK, én meg ALJAS GAZEMBER VAGYOK?
...csak tudnám, hogy a SPIRITUÁLIS EGOIZMUS és a SPIRITUÁLIS GŐG mi alapján válogatja "áldozatait"?
*
Istenem!!! Mi a terved velem? Mit nem veszek észre? SEGÍTS, ISTENEM!...úgy, hogy megértsem! ...nem akarom megmondani, hogy HOGYAN segíts...gyenge vagyok és gyarló...
*
Sokkal kevésbbé vagyok agresszív, amióta vegetáriánusként élek. Köszönöm.
*
Egyetlen dolog, amiből nem árt a sok: ez a SZERETET. ...az őszinte, az érdek-nélküli, a feltétel-nélküli. Hiszem, hogy egyszer fogok tudni így szeretni.
*
Ahhoz, hogy ELVONULJUNK, előtte KÖZÖSSÉG-ben kell élnünk. Ez fordítva nem igaz. Szerintem.
*
A világban élni, de nem a világból - mi ez, ha nem az egoizmus feletti győzelem!?
*
...összejövetel volt. "Nagyon szerettük egymást", "valami csodálatos megszületett"...aztán behordtuk a kaját. ...ketten nem fértünk oda az asztalhoz...
*
Ha azt a mérhetetlen energiát, amit hazugságaink táplálására fordítunk, jóra fordítanánk, nem itt tartana a világ (és a világban mi...). Nem is kéne az egész mennyiség. Ha létrejönne az a "kritikus tömeg", aki Igazul él, beindulna a láncreakció...
*
Bölcsesség = Transzformáció. Szeretet = Transzformáció.
*
Ha azt a mérhetetlen energiát, amit saját, kicsinyes egoizmusunk táplálására fordítunk, a Nemzetre fordítanánk, nem itt tartana a világ (és a világban mi...). Nem is kéne az egész mennyiség. Ha létrejönne az a "kritikus tömeg", aki Magyarul él, beindulna a láncreakció...És újra Nemzet lennénk. Nem lakosság, nem "fogyasztó".
*
Figyeljük meg a növényeket. Tanuljunk tőlük. Öntudatlanul teszik a Jót, a Jóért önmagáért. Nem kérnek cserébe semmit, feltétel-nélküliek a "tetteik". A mi feladatunk is ez. Egy a különbség: nekünk ezt TUDATOSAN kell megtennünk.
*
A hitetlen ember imája: "Istenem,ha létezel, mentsd meg a lelkem,ha van lélek!" - ezt Ő mondta. Zseniális, szerintem!
*
Ember legyen a talpán, aki az elképesztő információáradatból ki tudja szemezgetni az Igazság-csírákat.
*
Egy barátom hívta fel erre a figyelmet: 0,O,U - Mátrix-zoomolások. Elgondolkodtató...
*
Zuhanó repülőn nincsenek ateisták - közhely, viszont igaz. Tulajdonképpen nincsenek is ateisták, csak anti-teisták. Ahogy elnézem a mai "dolgot", amit Egyháznak neveznek, nem csodálkozom. Magyarázat nincs, kérdésfeltevés nincs, csak félelem. És ki az, aki szeret félni?
*
Ő mondta: a mai világban két alapvető félelem van az emberben: 1. félelem a haláltól; 2. félelem a megvilágosodástól.
*
Buddha mondja:
- Égessétek el a könyveket!
- De Mester! Bennük van az Igaz Tudás, az Emberiség mindene!
Buddha mondja:
- Mondom: égessétek el a könyveket!
- Mester! Nem tehetünk ilyet! Az Örök Bölcsesség kulcsát nem tehetjük tönkre!
Buddha mondja:
- Égessétek el a könyveket, különben mind megfagyunk!
*
Rosszra való szabadság------------------------------->rossztól való szabadság.
*
Zavarodottság, félelem, létbizonytalanság, bizalmatlanság - ez jellemzi meglátásom szerint a mai Magyarországot. Miért hagyjuk?
*
A "Gonosz" megismerése=önmagunk megismerése. A "Jó" megismerése=önmagunk megismerése. A "Jó" átalakítja a "Gonoszt". Megszület(t)ünk.
*
Hogyan beszélhetünk "egzakt" tudományokról, ha tudomány-szintre van emelve a statisztika, a valószínűség, a véletlen (N-, vagy Z-faktor, azaz "zaj")?
*
Ushuaia: Nektek, nyugatiaknak, karóráitok vannak. Nekünk meg van időnk - mondta a beduin.
*
Megtagadtad a segítséget. Nem miattam. Végre megtanultál NEM-et mondani. Majd' 60 év kellett hozzá.
*
"Sohasem léphetünk ugyanabba a folyóba"...de miért lépünk bele egyáltalán?
*
Azok, akik sok-sok embert becsapva, sok-sok emberen átgázolva hatalmas vagyonokat gyűjtögettek össze, szellemi útra térnek, miből gondolják, hogy tökéletesek? Nagyon csúnya dolog a szellemiség mögé bújva ugyanazt folytatni, amit addig.
*
TE meg tudsz bocsájtani?
*
Egy szokásos , hipointelligens amerikai filmben hallottam: Hogyan tudsz megölni valakit, aki nem fél? Az ember egészen addig fél bármitől is, amíg nem tudatosul benne, hogy halhatatlan.(ez nem volt a filmben :) )
*
A tudás felelősség is egyben. Vajon ezért rombolják világszerte az oktatást?
*
ÉN meg tudok bocsájtani?
*
Teljesen elszomorító számomra a mai Magyarország. Droid-szerű lények hada menetel, ütközik az utcákon, hatalmas terheket cipelve. Ébresztő, embertársaim!
*
Ami fent, úgy lent = ami belül, az kivül. Elképesztő!
*
Mai gazdagok = szegény emberek, akiknek sok pénzük van (ezt Ő mondta).
*
Ha a Mester nem küld el valakit maga mellől, a tanítványai (?) ezt miért teszik meg?
*
A ritmikusság NEM egyenlő a monotonitással.
*
A létező NEM TUD nem-létező lenni.
*
Ablakunkból kinézve nem látszik az aszfalt a levél-tengertől. Gyönyörű és méltóságteljes.
*
Kellemetlen őszintén szembenézni önmagunkkal. Áldás van azon, aki észreveszi élethazugságait! ...megtette az első lépést...
*
Végre sikerült (ha "csak" Interneten is) "élőben" leveleznünk. Várom a találkozást.
*
Nem fogom feladni, Lény. Lehet, hogy beledöglöm. Majd újrakezdjük.
*
Hosszú percekig néztem a virágzó cseresznyefát. Egyszerű, árad belőle a szépség, a nyugalom, a bizalom, a hit.
*
Tegnap a cicám negyedórán keresztül panaszolta, hogy őt bezárták a kamrába (T. nem vette észre, hogy besurrant). Utána ment a dolgára. ...és nem rágódik rajta napokig, hónapokig, évekig, életekig.
*
Kedves barátnőm a Védelmezők áldozata lett. Ők mindent és mindenkit megvédenek. Ők tudják az Igazságot. Ezért kellőképpen fennhéjázók is.
*
Vajon hogyan lehet Félelem nélkül élni?
*
Összeszorul a gyomrom, ha ARRA gondolok. ELÉG MÁR!!!!!! Gyenge vagyok, gyenge lettem.
*
Ember nem alkothat Törvényeket, csak szabályokat.
*
"A tápláléklánc csúcsán állunk" - olvastam valahol. Ez számomra azt jelenti, hogy TUDATOSAN kellene táplálkoznunk. Ez nem jelenti feltétlenül a húsevést, mint ahogyan az előbb idézett szerző sugallja, hozzátéve, hogy a nagy baj az, hogy több állatot ölünk meg, mint amennyit megeszünk. Akkor mi is az az AHIMSA????
*
Energiákról, különböző égi lények üzeneteiről, stb. "értekezünk". Tudjuk egyáltalán miről beszélünk? Azt vettem észre, hogy manapság, a hipertáltosok, mágusok, papnők, gyógyítók, stb. világában ezek az üzenetek mind kellőképpen bonyolultak, tele "érdekes" mondatokkal, sokszor értelmetlen végkövetkeztetésekkel. Ha kérdezek valamit, akkor a megfelelő enyhén gúnyos mosoly kíséretében megkapom: még nem vagyok azon a szinten. De melyiken? Hol van az a szint? Számomra kicsit olyan ez, mint a bankrendszer, mint a hitelfelvétel. Néhány droid ismeri egy részét, ettől elájul, majd kioktat.
*
Tudatos vagy? ...hányat vert reggel óta a szíved?
*
Nem tudom elégszer megköszönni Neked, hogy itt és most együtt lehetünk.
*
Hatalmas eső volt az előbb. Most minden csendes és tiszta. ...csak belül forrongok.
*
Mi a "normális élet"?
*
Megdöbbentő volt olvasni a neten a DC-"lenyúlásról". Lehet EGYvalami után megítélni bárkit is? Ugye nem? Vagy csak néhányunkat? Ugye nem?
*
Hajnali háromkor hívtál. A barátom vagy. Csak remélni merem, hogy Te is annak tartasz.
*
Őszintén érdekelne, hogy néz ki a Hazugság...
*
- Mester! Jellemezd, kérlek pontosan és kristálytisztán az Öröklétet és a Boldogságot, ha lehet egy szóval, hogy mindenki megértse!
- Pogácsa! - felelte a Mester.
*
Kifakadt belőlem: valahogy meg kéne szűnni...
*
"Hétszer csaltak meg, hétszer…
Lefröcsköltek szennyáztatta vérrel…" - körülbelül ilyen a hangulatom.
*
Nem akarlak bántani. Azon csodálkozom, hogy hogyan vagy képes elviselni engem.
*
A jó szándékot értékeli valaki ezen a Földön? Van-e tolerancia? Szóban van, persze...És elfogadás? És szeretet? És megértés?
*
Te Jó Isten! A felét levonják. Köszönöm. Neked is, ugye A., meg magamnak is. Miért hagytam?
*
Vajon meddig tart? Ilyenkor nem lenne jobb mindenkinek, ha lenne erőm megtenni AZT? Páran szomorkodnának, aztán az élet menne tovább. Úgy érzem, senkinek sem hiányoznék. Miért is hiányoznék? Egy buta, keserédes, jó humorú valaki elmenne. Na és? Jön helyette más. Tudom, sok közös emlék fűz össze. Sokat is nevettünk. Rengeteget nevettünk. Bíztam bennetek. Nem kellett volna. Nem találtam meg a helyemet. Elegem van már a sok „felismerésből”, és a teljesen értelmetlen, 45 percig tartó semmitmondó okfejtegetésekből. Ha valaki megbotlik, miért kell lökni rajta? Miért nem lehet segíteni? Őszintén, elvárás nélkül. Nagyon nehéz dolog ez.
*
Téged nagyon szeretlek. Nem hittem volna, hogy ennyire.
*
Miért használtátok ki a jóhiszeműségemet? Azért, mert gyenge vagyok? Vagy mert mindenkinek megpróbáltam segíteni?
*
Kétségbeestem, kapálóztam, sok embert megbántottam, sok embernek rosszat csináltam. Bocsánat, bocsánat. Bocsánat. Őszintén. Remélem, egyszer majd lesz még alkalmam jóvátenni.
*
Nincs valami kirobbanó jókedvem. Élni szeretnék. ÉLNI.
*
Annyira jó, hogy az Intelmek, Szabályok, Törvények MINDIG csak másokra vonatkoznak…tudod, azokra, akik miatt tartok ott, ahol tartok…mert, TERMÉSZETESEN, NEM én vagyok a saját világom teremtője, ugyebár…és ezek után hogyan is állunk a NAGY TUDATOSSÁG-gal? Meg az ÖNISMERETTEL? Esetleg egy kis alázattal lehet ezeken segíteni…
*
Megtaláltuk a Szent Mihály-sziklát Makkosmária és Csillebérc között! Éljen!
*
Nem baj, hogy elérve célod, rám se bagózol. NEKEM nem baj.
*
A cicám már nővé érett. Pár napja meglépett, bele az ÉLET-be. Annyira peckesen jött vissza, annyira méltóságteljesen lépdelt fontosságának teljes tudatában, hogy azt hittem, agyonszeretgetem. Aztán éhes lett. …minden a régi.
*
„…ha nem tartja magát a hivatalos, nemzetközileg elfogadott tézisekhez, gyakorlatilag kiejti magát a történészek közül…” – itt tartunk. Droidizáló világunk újabb gyöngyszeme.
*
A Mestert többek között az is megkülönbözteti a NAGY TANÍTÓK-tól, hogy nem mások által leírt (akik szintén másoktól másolták) „dolgokban” szakertő…a NAGY TANÍTÓK-nál önálló gondolatokat felfedezni nagyon nehéz. Hát még tényeket…
*
A Mester SOHA nem beszél talányokban. Nem az Ő hibája, hogy sokszor nem értjük, mit akar üzenni.
*
A Mester SOHA nem ködösít. Ellentétben a NAGY TANÍTÓK-kal, akik valamilyen misztikus ködbe burkolózva teszik meg kinyilatkoztatásaikat.
*
Miért leszünk agresszívek, ha valamit nem értünk?
*
Ha TE hárítasz valamit, az miért felülemelkedés? Ha én hárítok valamit, az miért gyávaság?
*
Mindennek van egy tudás-, ismeret-szintje. Ha nem ismerjük ezeket, nem értjük az adott dolgot. Ezért nem a "dolog" a hibás. Vagy bocsánat...dehogynem! Én ugyanis ezen már "túl" vagyok... Vicces.
*
Elképesztő. mennyire klisékben gondolkodunk.
*
A több résztvevős beszélgetések rendkivül alkalmasak "egoizmus-tesztre". Persze, csak számunkra...te elmenekülsz. Megint rosszat mondtam. Te már ezen (is) felülemelkedtél...
*
Te TUDOD, hogy ki vagy valójában? Ha nem, akkor hogyan tudsz másoknak százszázalékos boldogság-tippeket adni?
*
Minden kapcsolatod gallyra ment. Ennek ellenére elméleti párkapcsolat-szakértő vagy. Nem rossz.
*
Ghymes-t hallgatok. Eső-kopogást hallgatok. ...hallgatok.
*
Ha tudnád, mennyire boldog vagyok, hogy boldog vagy! ...és vele!
*
A neved, E.T., predesztinál...így vagy jó! Nekem legalábbis, ha ez jelent valamit...
*
Arra sincs türelmünk, hogy meghallgassuk a másikat. Hová sietünk? Ennyire vonzó a pusztulás?
*
Ha picit is figyelnénk egy másik ember gondolataira, elképzelhető, hogy nem lenne annyira "antipatikus" az illető. Jaj, de félelmetes!!!
*
Csodaszép volt az erdő. Ő ezzel nem foglalkozik. Csak van. Szépen, nyugodtan. ...irigylem. :)
*
Kosztolányi szobrán van egy kő-könyv. Címe: MÁGIA. Hmmm...
*
Annyira szeretném, ha egyszer eljönnél a klubba, Irma!
*
Becstelenség és olyan mérvű hazugság, amilyennel még nem találkoztam jelenlegi életemben. Ehhez kell négy diploma? Te jó Isten! Tudjátok, kit akartatok ti bántani? Nem, nem tudjátok. Szánni való az a hatalmas igyekezet, amellyel a látszat-várat megpróbáljátok fenntartani. Ekkora energiával akár még Jót is lehetne cselekedni. Visszagondolva a ma délelőtt történtekre: gyávaság, csontig ható félelem...igen, ez az. Tudom, hogy olvasod.
*
Örülök, hogy maradtál.
*
"Delikát" megoldások: 1. soha ne nézz senki szemébe!; 2. hazudj reggel, délben és este; 3. rettegj és uszítsd a tudatlan, impotens kiskutyát; 4. állj bosszút mindenkin! (bárkiből lehet ellenség! - ars poetica); 5. éljen az Örök Besúgó!; 6. soha ne nézz tükörbe!; 7. vádaskodj, így nem érnek rá veled foglalkozni!; 8. tagadj! - még soha nem ítéltek el senkit, ha valamire nem emlékezett...; 9. hazudj tovább!...a végtelenségig lehetne folytatni. Megbocsájtunk, hiszen nem tudjátok, mit cselekedtek. (delikát = finom, különleges, stb.)
*
Ady Endre: Akik mindig elkésnek
Mi mindig mindenről elkésünk,
Mi biztosan messziről jövünk.
Fáradt, szomorú a lépésünk.
Mi mindig mindenről elkésünk.
Meghalni se tudunk nyugodtan.
Amikor már megjön a Halál,
Lelkünk vörösen lángra lobban.
Meghalni se tudunk nyugodtan.
Mi mindig mindenről elkésünk,
Késő az álmunk, a sikerünk,
Révünk, nyugalmunk, ölelésünk,
Mi mindig mindenről elkésünk.
*
Hogyan legyek EGY-ÉNiség?
*
Szétfeszít, forrong, bebábozódik…igen, erről van szó.
*
Mellettünk valószínű piramist építenek. Hatalmas földkupac, pár munkás, sok teherautó…mi lesz ebből?
*
A materialista papok miért annyira agresszívek?
*
Heni, nagyon tetszett a múltkori „dolog”! Gratulálok!
*
Hol ér véget a vita és hol kezdődik a kötözködés? Hol ér véget az elfogadás és hol kezdődik a kötözködés? Hol ér véget a kötözködés és hol kezdődik az erőszak(olás)?
*
4M = FÉNY
*
Remélem, egyszer majd elérem a hagyma-szintet. Őszintén remélem.
*
Gyönyörű idő van! Azt hiszem, ezt az időt szeretem a legjobban! Ilyenkor optimizmust sugároz a Természet számomra!
*
Heni, olvasom az irományod. Hűha, mennyit kell nekünk beszélgetni!
*
E.T.: nagyon várom már a találkozást Veletek! Érdekel, hogyan élitek meg a Születést!
*
Nézek, figyelek…a szkepticizmus TÉNYLEG azt jelentené, hogy „mindenkibe kössünk bele, akinek más a véleménye”? A szkepticizmus TÉNYLEG agresszív? Vajon mire alapozza a SZKEPTIKUS a véleményét? Ő mindent látott, kipróbált, tapasztalt? …csak nem a HITE a meghatározó?
*
Miért akarunk mindent RACIONALIZÁLNI? Vajon hogyan lesz szerelmes egy magát racionálisnak tartó ember? Vajon hogyan szeretkezik?
*
Hol volt, hol nem volt…mit jelenthet ez?
*
P.-nak, szeretettel:
"Sétáltam, fontosságom, felismeréseim teljes tudatában. Az ember a földön feküdt.
- Éhes vagyok! - mondta elhaló hangon.
- Hmmm...tudnék adni egy szelet kenyeret, de nem vagyok benne biztos, hogy ez lenne neked a megfelelő segítség...mit is mond a Belső Vezetőm? Hmmm...kérnék egy kis időt, utána térjünk erre vissza! Tudod te, hogy mi a jó neked? Én már évek óta figyelem a Belső Hangot, és aszerint élek..
...ránéztem. Az ember éhen halt. Micsoda felismerés!"
*
Miért van az, ha valaki csinál valamit (bármit...), mindig akad pár "barát", aki finoman, burkoltan, de megpróbál keresztbe tenni? Hát nem tisztább az "ellenség"-státusz?
*
..milyen érdekes: MÁSoknak az EGOIZMUSuk diktál ("vigyázz, mert a Belső Hang az tulajdonképpen az egoizmusod!!!"), neked meg a SZÍVed szólal meg...bár úgy lenne! Mennyire más lennél!
*
Elképesztően szép idő volt tegnap. Csak ültünk, feküdtünk a tó mellett az üdezöld(!) gyepen, beszélgettünk, hallgattunk…köszönöm Nektek!
*
Szorítok neked, hogy megtudd, milyen a Barátság! Szorítok neked, hogy megtudd, milyen a Párkapcsolat! Igen, neked, P.
*
A sok racionalizálás közepette elfelejtünk élni. Viszont nagyon szépen, logikusan meg tudjuk magyarázni, miért is haldoklunk.
*
A Nagy Nemzetközi Összezavaró Terv egyik jeles képviselőjének blogjára tévedtem. Szerintem még ő sem érti azt a sok sületlenséget, amiket odaírkál. Személyes honlapjairól kiderül, hogy ő annyi mindennek a szakértője, hogy minden idejét a szakértés teszi ki. Így nem figyel semmire, senkire.
*
Foglalkozik valamivel--------foglalkoztatja valami. …nem mindegy!
*
Meddig tűrjük még a megaláztatást? Meddig? A tolerancia NEM egyenlő a megadással, feladással, „bűnösséggel”! Egyik elhülyítő TV-adó „hihetetlen” műsorában (tudod, ahol magukat NAGY SZÍNÉSZEKNEK valló öreguracskák meg másként gondolkodó „igazgatócskák” folyamatosan azon viccelődnek, hogy „hej-de-megdugnálak-…uci” és ezt a „színésznőcske” (tudod, aki már ott tart, hogy „énekel”, ezzel is elborzasztva az emberek jó részét) rendkivül élvezi) a „művésznő” azt találta mondani fontosságának teljes tudatában, hogy ezt a borzalmat, amit hittársai szabadítottak ránk és a világra, „együtt, közösen kell elviselnünk”…Hogy is van ez? Gondolkodunk mi egyáltalán? És ti gondolkodtok? Ha nem, akkor az nagyon nagy baj. Ha igen, akkor a baj még nagyobb. Kihasználni a naivitásba átcsapó elfogadást, befogadást a mai világban, a mai általánosan elfogadott moralitásban (?) teljesen jó, követnivaló dolog. Mi lesz ebből? Tegnap Dunaszerdahelyen ismét megtámadták a magyarságot…én ennek veszem. Mi történik ebben az országban? Emberek! Meddig lehet ezt még tűrni? Meddig kell ezt még tűrni? Kell egyáltalán ezt tűrni?A sémákban, „skatulyákban” gondolkodó társadalom máris kitermelte a sablon-embereket. Ma nagyon divatos lett az ezotéria. Régen ez volt az élet. Ma divat. Nagy különbség! Rengeteg beavatott, mester, táltos, sámán, gyógyító, főpap, stb. mászkál szanaszét, mindenki beavat mindenkit, bármibe, csak fizessen és/vagy kövesse őt. Mindenki elképesztően hisz Istenben, bármiben, ami divatos. Csak nem indult el az okkult materializmus világhódító útjára? Törvényszerű, hogy ez történik. Annyira hitét, reményét vesztette az emberiség, hogy bármiben megkapaszkodna, bárhová szívesen tartozna, ahol megmondják, hogy mi a jó és az igaz. És ez a nagy baj! A félelem, a gyávaság teljesen hozzátartozik már az életünkhöz, félünk, rettegünk mindentől, természetesen nem bevallva azt. Takarózunk mindennel, mindenkivel, Isten a hibás, a Rendszer a hibás, te vagy a hibás, a szomszéd, az állam, a társadalom, stb. Ez így mind igaz és hamis egyidőben. Gondolkodjunk, emberek! Érezzünk, emberek! Próbáljuk felidézni a Létbátorságot. Isten, Rendszer…nem „trendi” hinni Istenben. A Rendszerben viszont igen. Hogyan jön létre bármilyen rendszer, ha azt nem gondolja ki, tervezi meg, alkotja meg bárki vagy bármi? Nagyon sántít az érvelés a Rendszer mellett...Ismétlés: csak nem indult el az okkult materializmus világhódító útjára?
Káoszból legyen Kozmosz. Ez a legfontosabb.
*
A gyönyörű, sárga csónakban ringatóztam a tavon. Csend volt. Hanyatt feküdtem, néztem a csillagokat. A hegyek fölött már vöröslött az ég. Boldog voltam.
*
Egy perc magány jó lenne. Irigylem Márquez-t, ő száz év magányról ír…
*
Bonyolítás – micsoda nagyszerű szó. A Láma kimondta azt, amit mindenki hárít. Köszönöm, Láma!
*
Szívesen újrakezdeném. Csak gyáva vagyok.
*
Milyen lehet az Önzetlenség? Létezik Együttérzés?
*
Hogyan lehet egy duális világban semlegességről beszélni? Vajon ez nem egy újabb menekülési stratégia?
*
Miért van az, hogy akik cselekednek szinte törvényszerűen kivívják a nem-cselekvők kritikáját? Figyelted már, hogy a lusta ember mennyire kritikus, elvekkel-teli, „igényes”, stb.?
*
Miért félünk a kommunikációtól? Enélkül hogy lehet bármit is megtervezni, cselekedni?
*
Egy EMBER nem LEHET egoista. Az egoizmus összeegyeztethetetlen az EMBER-rel. Az csak az emberekre van hatással.
*
Emberek vagyunk, mikor megszületünk? Vagy azzá kell(ene) válnunk?
*
Mi az, ami az embert emberré teszi? A véleményed érdekel, nem az, amit hallottál mástól, vagy netán olvastál valahol…
*
Gyönyörű a hóesés. Minden fehér. Beleugrom. Hátha megtisztít.
*
Isten veled, MC!
*
$$$ FIGYELEM!!!!!Tanfolyamot szervezek, 10 alkalom, alkalmanként 25.000 ft-ért. Ja, hogy mi a téma? "Hogyan keressünk sok pénzt, rövid idő alatt". Ugye, eljössz?! $$$
*
Amikor borzasztó dolgok történnek, miért van, hogy a Nagy Mágusok, táltosok, beavatók, gyógyítók, fénylények, szeretet-sugárzók, látók, stb. hallgatnak?
*
Az 5ELEM teljesen megmozgatott, megindított. Ott a helyem, bármi is legyen a vége. Őszinteség, TE vagy a "nyerő"!
*
Bizalom, remény, hit, szeretet.
*
Biztos, hogy csak annyit "pakolnak" ránk, amennyit el tudunk viselni?
*
Istenem! Bánom, hogy a mostani nem egy vasárnapi inkarnáció! ...vagy az??!! Ugye, nem?!
*
TE mit értesz barátság alatt?
*
Kirándulni megyünk, az első közös kirándulás lesz ebben az évben. Éljen!
*
Tudatos spontaneitás - a Lét egyik fontos, ha nem a legfontosabb feltétele. Szerintem.
*
Hogyan egyeztethető össze az önzőség a gyógyítással?????
*
Szeretet = adás. Szeretet = áradás. Szeretet = teremtés.
*
...különböző szinteken állunk, már annyi beavatást kaptunk, hogy összeroskadunk...csak éppen elfelejtünk odafigyelni a másikra...
*
Gyönyörű, verőfényes nap volt. A frissen lehullott havon megcsillant a nap. Letértünk a főútról. Egy másik, párhuzamos ösvényen mentünk egy jó darabig, aztán elkanyarodtunk, az „erdő mélyébe”. Erre már végképp nem járt senki. Érdekes: ha 10 méterrel eltávolodsz a „fő”úttól, akkor már nincs nyüzsgés, nincs ember…illetve, kevés…köszönünk egymásnak, ha találkozunk…ilyet a „fő”úton nem látni…Vajon miért van ez? Vajon itt is kimutatja a foga fehérjét az a borzasztó kettősség (hármasság, négyesség…”sokság”), hogy szeretnénk társaságba járni, szeretnénk együtt lenni másokkal, csak nem tudjuk hogyan kell, meg, különben is, azért jó lenne egyedül , de figyeljenek már rám, nézzétek milyen cipőm (terepjáróm, síruhám, barátnőm, „lovagom”, pénzem, stb.) van!!!!!... nem számít, hogy beázik, de rajta a márkajelzés, és 75e ft-ba került!!!! Legszívesebben az árcédulát is rajta kéne hagyni!!!! …csak ne kéne kommunikálni… vagy! …de jó lenne, ha a cipőnk tudna kommunikálni!!!!! Szóval, letértünk az Ösvényekről. Kis, alig észrevehető csapásokon mentünk, beszéltünk, mikor kellett, hallgattunk, mikor kellett. Elértük a Kiszögellést. Soha nem voltunk még itt télen. Elakadt a szavunk. Csodálatos volt. Távolban láttuk a Dunát. Azokkal voltam együtt, akiket nagyon szeretek. Álltunk egymás mellett, nem hiányzott a szó, a mozdulat, minden úgy volt jó, ahogy volt.
*
Család = CSAL + ÁD.
*
...tudom, hogy félsz. Legfőképpen önmagadtól.
*
Másodszor láttam a „Nagy hal”-at. Másodszor is ugyanúgy megdöbbentett, ugyanúgy elszomorított, hogy aztán önfeledten nevessek a könnyeimen át. Olyan hatalmas lelki gazdagság árad belőle, hogy teljesen bekebelez, átölel, megsimogat. Érdekes…micsoda különbség:
- Vasárnap. Délelőtt. Erdő. Mókus. Láttam.
- Már alig vártam a vasárnapot. Szikrázó napsütésre ébredtem. Hőn szeretett édesanyám ebédet készített. Ebéd előtt kimentem az erdőbe. Lábam alatt harsogott a még harmatos fű. Megmozdult egy ág…ahaaaa…hát ott vagy! Egy aranybarna mókuskoma nézett velem szembe. Megérezte, nem bántom. Elillant…a levelek még lengedeztek utána…aztán csend lett.
…ez a Nagy Hal.
*
Nagyon lusta vagyok, ezért kekeckedem. …meg elvárom, hogy te mindenre tudd a választ, mert az nekem jár. Vajon miért élek egyedül? – morfondírozott a Havasfejű.
*
Ma meleg volt. A cicám még nem merészkedett ki az erkélyre. Hatalmasat aludt a Nap-folton, az ajtó előtt…
*
Biztos, hogy csalhatatlan ítélőképességgel rendelkezünk? Szerinted?
*
Holnap 5LM. FÖLD.
*
Hiszem, ha látom. Látom, ha hiszem. Hmmm…
*
Miért csak akkor hívsz, ha kell neked valami? …és miért csomagolod ezt be az „őszinte érdeklődés” című játszmába?
*
Van már új autód. Van már új radiátorod. Van már új bútorod. Mikor fogsz ráérni anyának lenni?
*
Ha mosolyogsz, nem félsz.
*
még pár óra április 1 gyerekkoromban cikiztek aztán jött a karate már nem cikiztek persze ez csak vicc lehetőségek álmok elszalasztott pillanatok Isten érzések érzelmek keménység féltés félelem erő sírás szenvedély fájdalom kilátástalanság "nem tudok így élni" nevetés hatalmasság munkahely "de szép" fantázia pár szó 40 leszek van értelme április 1 születésnap SF méltóság egyedül letisztulva "13 izzó szempár" fontos bátorság bölcsesség szeretet szerelem társ kortárs Élet
*
13 izzó szempár. Üvöltöttem – hittem én. Nyöszörgés volt inkább, a meglepetés, a döbbenet, a fájdalom, a halálfélelem nyöszörgése. Nagyon készültem erre a napra, testileg, lelkileg, szellemileg. Régen éreztem ilyet. Izgultam is. Az az elképesztő Erő, ami körülvett minket a közös munkában. A sorban. Ahogy MT mondta, „bármit, bárkit el tudtunk volna söpörni”. A dermesztő hideg, ahogy ránk vetette magát a szél. Meztelen testünkön csapkodott a Természet. A másik oldalon pedig az embernyi máglya, benne Köveinkkel. Nem tudom leírni azt az Érzést. 13 izzó szempár. Sötétség. Forróság. Gondolatok. Érzések. Anyaméh. Nap-lény. Látomás. Nevek. 13 izzó szempár. Nem adtam fel. Közel álltam hozzá. Barátság, erő, közösség…köszönöm. Katarzis. Igen, katarzis. Igen, látomás. Igen, név. Valami megváltozott bennem. Az első két Kör kibírhatatlannak tűnt. Az utolsó kettő is. Mégis más volt. Valami megváltozott bennem. Még valami: a másnapi Csend. Korona a koronán. Nap-tudat. Nap-közösség. Nap-testvérek.
*
Nem akarok elbúcsúzni Tőled, fiam. Még meg akarom neked mutatni a Napfelkeltét. A tükörsima tavat. A hófödte hegycsúcsokat. A lányokat. A késemet, amit majd neked szánok. A kedvenc könyveimet. Édesanyád fényképét, amit mindig magammal hordok. Mesélni szeretnék neked az életemről, az életünkről. Sokat, őszintén. Szeretnék úszni veled a folyóban. Szeretnélek megtanítani, hogy kell megtömni jól egy pipát. Hogyan kell tüzet rakni, hogyan kell tüzet oltani…40 lettem. Messze vagy tőlem, fiam. Annyira közel vagy, hogy szinte érzem bőröd illatát. Nem akarok Tőled elbúcsúzni, még nem. Szeretlek, fiam.
*
...a farkas üvölt a Holdra, nézi, sóvárog utána, megpróbálja "leugatni" onnan...majd sír, hangosan sír, aztán meg vinnyog, most a Hold nézi őt...a farkas kimerészkedik a lyukból, senkinek sem hisz, "egyedül szeli át a tajgát" - gondolja, aztán rájön, hogy vannak részei a "rengetegnek", amit csak közös erővel lehet áttörni. Ekkor sír, hangosan sír, a Hold meg "csak" nézi...a farkas visszabújik a lyukba, nyalogatja sebeit, nem érti a Holdat...majd Farkassá válik, ha csak egy pillanatra is...kiugrik a lyukból, elsöprő lendülettel megold "dolgokat"...falkavezérnek nézik, pedig ő a "belső falkájával" küzd...nem akar alakoskodni, így visszavonul...most is egyedül van, látszólag...most csend van, "gyanús" csend. A farkas nem tűnt el. Őt nem lehet legyőzni, akkor sem, ha démonok szorongatják a torkát, facsarják szívét. A farkas visszavágyik a kunyhóba. Arra a pár pillanatra, amikor Farkas volt, őszintén, igazán. Meg eszébe jut a Nagy Rézbőrű Öreg, az amit CSAK a farkasnak mondott...
*
VÍZ-LEVEGŐ.
Pokoli hangulatban értem oda. Semmihez sem volt kedvem, az élethez sem. Zavartak az elvárások, a figyelemhiány. Legszívesebben hazamentem volna. …aztán rájöttem: nincs hová mennem.
Teltek a percek. Szállt a Csend. Megszűnt a vihar. Csendes szellő fújdogált. Továbbra sem találom a helyem. Úgy érzem, nem fogadnak be, nem fogadnak el. Ők sem. „Ez nem igaz!” – mondják Ők. Én akkor is így érzem.
A kenu sem indult. Engem nem zavart, a társaimat igen. Aztán helyet cseréltünk, én ültem az orrba. Megindultunk, hasítottuk a vizet. Könnycsorgató tájak, kis rókák, vadkacsa, aki megszeppenten ült a tojásain, egy pillanatra sem hagyva el azokat. Találtam egy ölyvtollat. Sírtam is, haraptam is. A „buta erős” csónak mindenáron győzni akarása eleinte nagyon zavart, mondhatni bosszantott. Nem, DÜHÍTETT. Aztán ismét rám tört a Csend. A „buta erős” csónakban is csupa szeretetreméltó ember evezett. A barátaim, a társaim. Elöntött a szeretet, átsimogatta a négy hajót. Nem akarok innen elmenni.
Reggel van. Szeretek korán, nagyon korán felkelni. Meglesni az ébredő természetet. Látni a vizet, hallgatni a vizet, érezni a vizet. Nekifeszülni a Szélnek, elképzelni, hogy megtisztít. KRDHL sem aludt már. Sétálni akartam. Velem jött – ez igazi ajándék volt. Hallgattunk, amikor kellett, beszéltünk, amikor kellett. Szavak, érzések, tájak, napsütés, ciripelés, csicsergés, szarvasbogár-tetemek.
Letisztultam. Az elmém állandó zakatolása alábbhagyott. Meghallottam a szívemet. A lakhelyemre érve egy levél fogadott, öreg barátnémtól. Még nem olvastam el. Vacsorával vártak, gyönyörű tisztaság volt. És Rend. Miközben kedvenceimet habzsoltam, Rajta felejtettem a szememet. Egyszerűség, tisztaság, szomorúság, bizonytalanság, félelem, szépség. Meghaltam, ismét. Igen, ez OLYAN pillanat volt.
Alázat. Szeretet. Figyelem. Megértés. Elfogadás. ÉLET. Hol bújkálsz bennem, SF?
*
Hív az Öreg. Elmegyek Hozzá. Hóóó.
*
A neved: ÉLET. Ha rád nézek, élek.
*
Ma is szomorú voltál. Én meg gyáva. Legszívesebben megsimogattalak volna. Élet.
**
2. kör - Síró. 4. kör - Farkas. Gyönyörű, félelmetes, bátorító, összeroppant, felemel. Hóó.
*
Nagyra nőtt ember - remélem, boldog vagy most.
*
Gyűlnek köreinkben a halászok. Szükség van Rátok! Isten hozott, kishalász the 4th!
*
Belém költöztél. Nem bírlak kitenni. Tulajdonképpen nem is akarlak. Középen mocorgok, érted, Élet?
*
Mindenem fáj. Legfőképpen a jobb térdem. Mit jelenthet?
*
Úgy köszöntél el tegnap, ahogy még soha senki. Meglepett, jólesett...hol bújkálsz bennem?
*
Egyedül. Egyedüllét. EGYedülök.
*
Nagy ajándékot kaptam. Nem találok szavakat. Köszönöm, mindenkinek, Égen és Földön!
*
Ma felhívtál. Nagyon sokat beszélgettünk. Felsejlett a régmúlt.
*
Te az ÉLET vagy. ... annyira távol tőlem. Az Élet-nevedet ízelgetem mindennap, ünnep, ha megpillantalak - akkor is, ha rám se nézel.
*
Megjelent az APA - éljen a Fantasztikus Négyes még fantasztikusabb Hordozója!
*
A Farkas most egyedül szeli át a tajgát. Boldog, önfeledten játszik a Hold-fényben. Nem üvölt, nem sír. Vár. Reménykedik.
*
A Nagy Rézbőrű Öreg válaszolt. Hát nem csodálatos az Élet? Igaz, Élet?
*
Hiányzik az 5LM, ez a puszta, kegyetlen, kínzó igazság.
*
Nagy hatalmú, mit akarsz tőlem?
Üldözhetsz bár, de nyomom nincsen,
Ha megpillantasz is, átváltozom.
Börtönéből kitört az árva,
Nincs koronája, kardja, palástja,
Senki sem vágtat a fehér lovon. - Caspar Hauser -
*
Keserves a harcom az Élettel. Mindent felperzselek. Óvnom kell Őt, magamtól. Nem egyszerű. A szívem tiltakozik ez ellen - nem valószínű, hogy kellek az Életnek...
*
Elegem van abból, hogy megpróbálnak kihasználni.
*
Ma nem láttalak.
*
Sánta Őz (Lame Deer) megbabonáz. Örökké izgő-mozgó lelkem Nála megnyugvást talál. Akárcsak LTT-nél. KRDHL! Elképzelni sem tudod, mekkora jót cselekedtél velem. A kunyhó óta MÁS vagyok. Van nevem. Van nemem. ...és lesz IGEN-em.
*
...azon gondolkodtam hajnalban, hogy fogok-e bízni még valakiben úgy, ahogy Tebenned. Sebezhető vagyok, gyenge - csak a szám nagy.
*
Ma elkaptam a KÁBELTOLVAJT a tízesből!!!!! Elképesztő, mennyire gátlástalanul viselkednek.
*
Tudod, Élet, mennyit beszélek Hozzád? Velem vagy, éjjel-nappal.
*
Félelem, fél-elem, élelem, (meg)lelem, elem...
*
Szeretlek, Élet. Hangtalanul kiáltom az éj-nappalba, a világba, a csillagokba, a Mindenségbe. "Szeretem, mert szeretem" - ezt érzem. Köszönöm, Élet.
*
...ma megint alkottam, különös vehemenciával áldoztam a Bátorság oltárán...igaz, közeleg a Kozmikus Magány - védekezem. Szóval, elbaltáztam. kavargok. Tényleg elbaltáztam? Mi van velem? Remegek, ha be kell lépnem Hozzá. Remegek, ha meglátom. Remegek, ha rám néz. Remegek, ha hozzám szól. Ma nem mertem (igen, jól hallod) ránézni (sem). Ismét rám tört a "nem vagyok méltó"-ság. Viszont teljesen ujjong minden sejtem, ha a közelemben érzem. ...és mindig ott érzem. Félelem. Gyávaság. Nem...inkább félelem. Magamat féltem? Vagy Őt? ...azt hiszem, mindkettőt. No, ilyenkor kell visszarángatnom magamat. Miből feltételezem egyáltalán, hogy az Életnek szüksége van rám? Nem vagyok még kész. Zubog, kavarog, csendben elalél, tudatosan hárít - ez a lelkem most. Viszont elképesztő bátorsággal (úgy, ahogyan a Nagyapák tanították) süvöltöm a hóesésbe: Szeretlek, Élet! Yo te amor, mi vida! Hóóó.
*
Mi a Valóság?
*
Mi az Igazság?
*
Körvonalazódik erőteljesen az Almaklub. Éljen! Köszönöm!
*
Meghaltam, KRDHL. Többször is. Fogalmad sincs, mit jelent(ett) nekem a "dolog". A szimbólumok a falon vannak, a fejem felett. A Farkas felébredt. Hóóó.
*
Szakadt a hó. Gyönyörű volt. Mentem, konokul, leszegett fejjel. És imádtam az Életet.
*
Nem mentünk a Normafához, mert "esik a hó". Úristen! Ebben a borzasztó, megvilágosodás-hátráltató, hihetetlen időben gondoltam egy merészet: kimerészkedtem a melegből. Annyira bátor vagyok, hogy senkitől sem félek!!! ...csak önmagamtól. Kint is, bent is. Melegben is, hidegben is.
*
Ketten macerálnak belülről. Érted te ezt?
*
Mark Knopfler volt az Ügyeletes Megnyugtató ma. Köszönöm, Markyboy! ...ha tudnád, mennyire szenvedek.
*
Te vagy az EGYETLEN ember, akit nem bánom, ha felhív. Sajnálom, hogy nem tudtunk találkozni.
*
Sánta Őz továbbra is fogva tart. A Nyílvessző rám mutat. A Toll figyelmeztet. A lelkem erős. A Farkas ma önfeledten rohant a tajgán, "egyedül szelte át azt", élvezte, erőtől duzzadt. 12 éve várt erre.
*
Élet...
*
Évről-évre jobban és jobban érzem a Kozmikus Magányt. Várlak. Már nincs messze. Még négy nap.
*
Belemegyek játszmába, noha nem akarom. Szeretném látni a Tiszta Arcot, a Tiszta Szemeket, a Tiszta Lelket. Ezt látom, érzem Benned, Élet.
*
El akartalak dobni többször is, élet. Ez a büntetésem.
*
Az éjjel a fiammal álmodtam. Éreztem a bőre illatát, fogtam a kezét, simogattam a haját. Rwy'n dy garu di, fiam. És Téged, Élet.
*
Ma délután beburkolóztam a pipafüstbe. Messze repített. Hóóó.
*
Gyertyafény, csillogó szemek, remény, magány, szeretet, üresség, magasztos, zöld, fenyő, fény-ő, születés, halál, együttlét, gyűlölet, hit, agapé. 2009 Karácsony.
*
Maná szól a fülemben. El muelle de San Blas.
*
Kis apróság: Jézus születésénél az emberek Jézust ajándékozták meg, nem egymást. Consummatum est.
*
Csend van. Egész nap vártam, hogy felhívj, Titokzatos. Egész nap vártam.
*
Ajándékozás. Furcsa. Azt mondta valaki: "... csak legyen valami a fa alatt." Nem értem. Most a MÁSIKat ajándékozom meg (szerzek örömet...) vagy a lelkiismeretemet akarom (szeretném...) megnyugtatni?
*
Pár éve megkérdezte valaki tőlem, mit szeretnék Karácsonyra? Azt mondtam, nyugalmat. Megsértődött.
*
...kell-e nekem "harcolni" az Élettel? ...nem, nem jó...nem Ővele harcolok...önmagammal. Kell-e ezt tennem? Ugye nem?
*
...ismét felsejlett valami a lelkemből: a fiam arcképe. A soha-meg-nem-születetté. Szeretlek.
*
...nem tudom elhessegetni azt az érzést, hogy "Élet-anya-fiam"...miért kínzol, ó, Nagy? Miért kínzom magam? Belekapaszkodom pillantásokba, mosolyokba...
*
Visszatekintés, nem mindig kellemes. Előretekintés, nem mindig kellemes. Inkább próbálok az "itt-és-most"-ban lenni.
*
Ma délelőtt, azaz 2010. január elsején, 10 óra 11 perckor kenyeret dagasztottam. Várom az eredményt a boldogújév első "akciójában".
*
Éjfélkor felhívtál. Még soha nem volt ennyire szomorú, kilátástalan a hangod, még soha nem éreztelek ennyire boldogtalannak. Tudod, egyike vagy azon férfiaknak, akikre felnézek. Melletted állok, bármi történjék is.
*
Az álmom azt súgja, "Élettelenítsem" magam. A szívem nem ezt súgja, eszem igen. Istenem! Vergődöm, pedig már boldogújév van!!!!! Azaz...dehogy vergődöm. Nem szabad...tudom. ...csak reménykedem.
*
Tegnap az Öreglány meghívott ebédre....miért érzem magam feleslegesnek?
*
Megyek kirándulni, hív a hegy. Tényleg. Őt meg nem szabad megvárattatni!!!!...ugyanis sokkal erősebb, mint én. Ugye-ugye, az a mustármag...
*
Megsült életem első, két bársonyos kacsómmal dagasztott kenyere! ...és nagyon finom lett. Éljen és köszönöm!
*
...élj vele, érezd az illatát, nézd meg reggel, délben, este, olvadj fel benne...
*
Fehér minden.
*
Éreztem, hogy baj van Veled. Rossz érzésem van most is. Segítek, remélem, tudod.
*
Tegnap reggel, vonatozás közben kiolvastam egy könyvet: Marquez - Az ezredes úrnak nincs, aki írjon. Szeretem Marquezt.
*
FE válaszolt!!! Jövő héten teázni fogunk - meg beszélgetni. Várom. Továbbra is beborít a Fészek.
*
Megkezdtem az Élettelenítést. Önbecsapás. Gyávaság. Realizmus. Szürrealizmus. Bátorság. Halál.
*
Minden szürke...nézek ki az ablakon, szürke madarak, szürke emberek, szürke fellegek, szürke autók, szürke lelkek.
*
Nemsokára felizzik a pipám...
*
Drága Tamást hallgatok...most még jobban hiányzik. Most CSAK nekem énekel, úgy érzem.
*
Az éjjel ismét Élettel álmodtam, komoly, mély álom volt. Ilyenekért érdemes aludni.
*
Be kell zárnom magam. Még jobban, mint eddig. Istenem! Adj erőt, hogy le tudjam rúgni álarcaimat.
*
Tegnap felhívtál. Csak nem rossz a géped? Olyankor mindig annyira érdeklődő vagy...ez csak cinizmus, szarkazmus...szomorúság, üvöltés, árulás...távolodik a csapat, távolodom a csapattól. ...vajon hatalmas bűn, hogy nem érzem "rosszul" magam?
*
Ismét reális esély van arra, hogy hamarosan folytatom a shiatsu-t. Köszönöm.
*
Elképesztő dolgok történnek a százhalombattai SZTK-ban!!! Elmentem a kartonomért, a körzeti orvos adott egy papírt, amit le kellett adnom a kartonozóban, és átvehetem a kartonomat. Slusszpássz. NODE!!! Levittem a papírt, felriasztottam az enyhén bóbiskoló kartonosnőt, átadtam a papírt, vártam izgatottan az eljövendőt. A kartonosnő a következőt mondta: Most (óra: 15.30 - czatt megjegyzése) nemtom odaadni a kartonnyát, mert (MOST FIGYELJ!!!) CSAK HOLNAP DÉLUTÁN TUDOK BEJUTNI ABBA A SZOBÁBA, AHOL A KARTONOK VANNAK!!!!! ...hűha, álltam lefagyva mint egy XP. Harry Potter, Merlin, Mukoggy, Deniblu szelleme körbetáncolt, ujjongott. Vidáman jöttem el onnan, kartonomat nem kaptam meg, viszont megbizonyosodtam, hogy az ezotéria igenis él, lélegzik, a szobák igenis gondolkodnak, mi szegény emberek csak lessük, hogyan tehetünk a kedvükre. Sámántáltosmédium leszek. Döntöttem.
*
Újabb dzsediség: jutubon rákerestem a Cseh Tamás - Másik János kettősre. Jutub angolul is megtalálta Őket. Egy kis bibivel: ki az az ANOTHER JOHN?????????????
*
Hogyan lehet átalakítani az egoizmust? Szoktam mondani: elméletben már többször megvilágosodtam...
*
Most nem vagyok "jól". Ez van. Még háborog, kavarog, megöl, elhajít. Visszapattanok. Ma nincs "jó" napom. Szaturnusz.
*
Amit elterveztem a Keménységben, minden sikerült. A Légies harmónia még várat magára.
*
Ma nagyon szép képet láttam. Pár pillanatig ugyan, de bennem muzsikál tovább. Csend van.
*
A Csend üzent, ha jól értettem: lehet jól "érzem" a G-kérdésemet?
*
Hatalmas, mélység, rácsodálkozás, tisztaság, Nagy Kékség, gyermeki, vonzó - ezt látom, ezt érzem, mikor rám néz az Élet.
*
A tegnap pár szót beszélgettünk. Mondtad, nemsokára itthagysz bennünket. Nagyon fontos voltál nekem. Köszönöm azt a pár hónapot...hogy időnként megpillanthattalak.
*
"Et tu Hungaria, mi dulcis patria, cum Paulinis crescis, et cum itidem decrescis."
*
20100125: Értetlenül állok a ma délelőtti "belső vihar" előtt...valószínű nem látlak többé. Furcsa, felkavaró érzés. Ünnep, mert beszéltünk pár szót. Gyász, mert elmész. Vigyázz magadra, Bársonyszem!
*
Szeretem az Életet. Ez van. Túl kell élnem, önvédelemből is. Soha nem szabad megtudnia.
*
...félelem, mindenhol félelem. Ezáltal sok agresszív, arrogáns ember bóklászik mindenfelé. Rettegnek. Félnek. Abban a környezetben, ahol mindennap eltöltök sok-sok órát, fokozottan érződik ez. Mindenki megpróbál belerúgni mindenkibe...főleg azokba, akiken, úgy hiszi, uralkodni JOGOSULT. Tudják, hogy a butaság is tombol. Hiszem, hogy lelkük(?) mélyén tudják. Mindent beborít a rettegés. Ez mérhetetlen feszültséget, vadságot, durvaságot szül. Félnek a múlttól és rettegnek a jövőtől. A jelen nem létezik...a pillanat nincs...pedig ezekből a pillanatokból lesz a múlt és a jövő...óriási gond ez számomra, hogy nem tudom helyén kezelni ezt a dolgot egy ideje...200/130 - ez volt pár napja, az összes hozadékával...SOHA nem hittem volna, hogy ennyire megérintenek az embertelenségek...a gonoszságok, igen, ezek azok...TUDATOSAN megy a lélekgyilkolás. ...és, ha belegondolok: ŐNEKIK kéne a KRÉMNEK lenni...száguld az önzés, tombol a Gonosz...miért hagyjuk? Milyen érdekes: még egyik díszmajomtól sem hallottam: FOGJUNK ÖSSZE! Pokoli lelkiállapotban leledzek most...mi a helyes? Mit tegyek? Bekapcsolt az Önvédelmem. Sajnos, nem vagyok olyan állapotban, hogy kezelni tudjam...úgy, ahogy kellene. Többen tanácsolták: pergessem le magamról a Szennyet...az a furcsa, hogy elsősorban nem is magam miatt vagyok ilyen lelkiállapotban, bármilyen hihetetlen is...a Farkas magába fordult, bele-belekap a mindent körülvevő érdekességekbe...sír, belül, csendesen sír...erőt gyűjt, próbál Egyenes lenni. Ez mélypont. Tudom, hogy a Farkas lábra áll, annyiszor megtette már. Hóóó!
*
Várom a holnapra beígért fehérséget. Belevetem magam, elbeszélgetek a fákkal, megsimogatom a sziklát, leborulok a hegy előtt. Majd kenyeret sütök.
*
...beburkolt a Füst. Gyönyörű volt minden. Megjelent előttem a Kép. Nem mondom ki, nem mondhatom ki, melyik...
*
Teatro Regio, Torino, Bohémélet - JÖVÖK!!!!! :)
*
Kedves IG (született: SZI)! Aggódom Érted. Kérlek, jelentkezz! Kérlek!
*
Szakadt a hó. Mindent beborított. Ballagtam. Csend volt. Fák, bokrok, nyomok a hóban. A pipám melege jólesően bizseregtette jobb kezem. Boldog voltam.
*
Megyek izzasztókunyhózni. Kellemesen félek. Önmagamtól, a bensőmtől - tisztulás, víz, Nap.
*
Semmit nem ér az Elmélet Gyakorlat nélkül. Semmit nem ér az Elmélet Megélés nélkül. Semmit nem ér az Elmélet Megvalósítás nélkül. Bölcsesség, nem Tudás - ez a Minden, ez a Semmi.
*
Vajon mikor mondhatunk egy gondolatot (érzést, érzetet...) magunkénak?
*
20030313. A Meglepetés napja. Ez az, erre vártam. Kapkodok, izgulok. Várok. Érdeklődöm. Ilyenkor meglódul a Lélek-Óceán. Elfeledett (elfojtott?) hullámok, képek, hangok, mozdulatok. Anyám, apám, én, Ő(k), Ti, Mi, mindenki és minden. Illatokat érzek, érzések hasítanak belém, örülök, félek, szeretek, nevetek, boldog vagyok, rettegek, harcolok. Elég egy "bármi" mindezekhez. Nem, nem vagyok szentimentális... Ezek egy Igazi Harcos, Igazi Férfi gondolatai, érzései. Ugye???!!!!
*
20100314. Jelenlegi életem egyik illusztris napja. Fogalmazhatnék másként is, de nem teszem. Nem teltek el az évek, nincs távolság. Nincs szürkeség, nincs fehérség. Van más. Van kislányos-komolyság. Van mosoly, erő, mosoly-erő. Van szépség. Van Erdély. Van harcosság, kedvesség, harcos kedvesség és kedves harcosság. Látom, akkor is, most is a "nagykomolyan elgondolkodót". Látom az Embert. Látom a Nőt. Harmónia, interferencia. Nem folytatom, nem folytathatom. Köszönöm, tiszta szívemből, őszintén.
*
Meggyúrtam a kenyeret. Megittam a teámat. Más. Ez van. Ha a pipa is más lesz, nem érdekel az itt-és-most. Hóóó.
*
Fehér volt. Mélykék. Bizsergés. Elérhetetlen. Istenem, ne!!!
*
Ma is gyönyörködtem a mélykék, hótiszta Fehérségben, pár percig - végtelennek tűnt. Szemeim megpihentek a Csodán. Köszönöm ezeket a pillanatokat. Elérhetetlen. Istenem, ne!!!
*
41. Ma. Ajándék: láttam. Tegnap. Meg ma. Megperzselődtem. Elmúlt év: hatalmas áldozat, hatalmas győzelem. Lehet, hogy duális világban élünk? Ez csak vicc. Vagy mégsem? Hogyan lehet úgy feléledni, hogy közben elveszítem az életemet? Ma írt nekem Amerika. Ma nem mentem be hozzá. Ma ragyogóan sütött a nap. Ma óriási, szürke felhő vonult át az égen. Ma nem akartam szerepet játszani. Ma szerepet játszottam. Elegem van ebből. Segíts, VT! Segíts, LTT! Két "valami" mocorog most bennem, harcolnak...de hol vagyok én? Megpihentek szemeim, a lelkem táncra perdült. Hogyan lehet leírni a Hamvasságot? Elég a szobaszám? Falak, szavak, fal-szavak, szó-falak...de hol vagyok én?
*
2010, Húsvét. Elárultak, keresztre feszítettek, szálltam alá Poklokra...a Feltámadás következik. Hiszem, remélem...
*
Egyetlen szóval lehetne jellemezni a Fehérséget. Ezt az egy szót nem SZABAD leírni!
*
...a Farkas sír. A Farkas üvölt. Egyedül. Senki sem hallja, hang nem jön ki a torkán. ...ahogy KRDHL is megfogalmazta: "nem mindig emberi nyelven szól"...behúzódik a sarokba, onnan mardos kifelé. Aztán észrevesz valamit: SENKI sem tud rajta segíteni...az üvöltés, a sírás csendes énekké alakul...ül A fotelban, A lámpa alatt és halkan énekel. Megnyugszik. Tudja, hogy vigyáznak rá. Erő járja át a testét, a lelkét...ha másodpercekre is, de megszólal a Belső...megszólal a Külső...elemi erővel látja maga előtt a Fehérséget, vakító kék szemét...a Farkas mosolyog. Még van remény, még van fény.
*
...amikor 42,56 cm-re vagy az Élettől, a szavad elakad, bárgyún mosolyogsz, beszélsz hülyeségeket, izzad a tenyered. Nem, ez nem normális, kedves Barátom. Szó szerint belezuhanok a Kékségbe. Egy szó...egy piciny, világrengető szó. Magamban sem merem mondani. Sokat lehetne erről beszélni. Most nem fogok. Ez történt ma, 2010.04.08. délelőttjén. A többi szóra sem érdemes.
*
Hiányoznak emberek, hiányoznak érzések, hiányoznak mozzanatok, hiányoznak illatok, szavak, mozdulatok. Hiányzom én is.
*
Bánkút - Olaszkapu - Istállós-kő - Szalajka-völgy - Gerennavár - Bánkút. Az utóbbi idők legmeghatározóbb élménye. Csodálatos idő, csend, fa, madár, valahol én, kevés ember. Miért akartam felfelé meghalni? Miért volt halálfélelmem? Ismét legyőztem. Egyre nehezebben megy.
*
Az egoizmus élni akar. Ezért kitartó és következetes. Lehet tanulni tőle.
*
A szűkölő félelem agressziót szül. A szűkölő félelem intoleranciát szül. A szűkölő félelem beborít mindent, facsarja a szíveket, megmérgezi a gondolatokat. Igaz, khem?
*
Álltam, falnak támaszkodva, vártam. Négyen jöttek nekem. Észre sem vették. Ennyire szükségünk lenne én-élményre?
*
A vihar lecsendesülőben. Minden mozdulatlan. Minden egy. Minden más. Áldozat. Hála. Szeretet.
------------------------------------------
Robbanás. Változás. Félelem. Öröm. Nyugalom. Bizalom. Hit. Kompatibilitás. Stabilitás. Komolyság. Remény. Szeretet. Szerelem....a Farkasnak szemébe süt a Nap. Kimerészkedik a Lyukból . Belesírja a Világba: LEHET EGY HARCOS SZOMORÚ?
------------------------------------------
Kép. Kép nélkül. Képmás nélkül. Kép-más nélkül. Más nélkül. Más.
*
Meddig lehet feszíteni a húrt? Kinek a húrja az? Kell-e feszíteni? Mi van, ha elpattan? Összekötözöm...soha nem lesz már olyan, mint régen.
*
Átvágsz, aztán barátságról szónokolsz. Ezt hogyan gondolod, Mindennek-nekifogó?
*
Elárulná nekem valaki, hogy miért a pénz-dolgok a legfontosabbak? Persze, tudom, hogy senkinek sem azok. Mindez csak képzelet. Ugye, Rendkivül Fényesek Klubja?
*
Honnan tudom, hogy a jó úton vagyok? Hív, követel, hív, követel...szemben állok a Csúcsokkal.
*
Meddig vagyok "köteles" elviselni a játszmákat? Milyen érdekes: KÖTELES. Akinek kötele van, két dolgot tehet: felköti magát - nem célszerű...semmi nem oldódik meg, csak nehezebb lesz. Másik: megkötözi a Játszmát. ...és nem hagyja mozogni. Ez utóbbi erőt igényel. BELSŐ erőt.
*
A két Mindenttudó büszke arra, hogy mindent tud. Pedig nem. A Mindenttudók sohasem tudják, hogy ők nem Mindenttudók. A belső zűrzavar és a külső szemét annyira erős, hogy elnyomja a Belső Hangot.
*
Feküdtem a Vízben. Víz lettem. Sistergett a bőröm. Belül lobog a Tűz.
*
Kérdéseimre nem jött válasz. Lehet, így jobb.
*
Körül vagyok véve Véletlenekkel. ...azok viszont nem léteznek. Körül vagyok véve nem-létező "dolgokkal". A Létezőben nincs Nem-létező. VANNAK VÉLETLENEK! ...vicc. Az. Vicc.
*
Néztem a Csillagokat. Ők is néztek engem. Néztük egymást. Ők én lettem, én meg Ők.
*
Megraktam első Tüzemet az idén. Éljen!
*
Felfelé meg akartam halni. Lefelé is. Nem hittek nekem. Nem baj.
*
Forr bennem a Két Klub. Forr és nem hagy nyugodni. Mondjuk, nem is szeretném...hát nem érdekes?
*
Miért a negatívumokban akarunk kitűnni? Miért nem emelkedünk fel, miért próbáljuk "az Angyalt lerángatni a Földre"? Miért, Nagyra-nőtt-gyerek?
*
Tudod-e mi a különbség a Szabadság és a szabadosság között? Tudod-e egyáltalán, hogy van különbség? Érted te ezt, Nagyra-nőtt-gyerek? Ha nem érted, nem jó. Ha érted, akkor rosszabb. Harcolni akarsz nap, mint nap...mikor jössz rá, hogy önmagaddal harcolsz?
*
Kihasználni mások gyengeségeit nem szép dolog, Szúrócsáp! Kétféleképpen emelkedhetünk mások fölé: TÉNYLEGESEN felülemelkedünk vagy őket nyomjuk le. A FENT-érzés, ugye, mindkét esetben jelen van...csak a MINŐSÉG más. Neked is ez nagy bajod, ahogy látom...miért hagyod, hogy a Minőség a Mennyiség rovására menjen?
*
Ma belenéztem a szemedbe. Soha nem látom meg a Tó alját. Így van ez rendjén.
*
Felhívtál. Napkitörés.
*
Elmerülnék a Hegyekben.
*
Két megfogalmazás, ugyanarról: "Az én családom" versus "Együtt a család". Hatalmas a különbség. Birtoklás. "én". Nagyon kis "én"...
*
Ójaj...a látszat-aggódok meg sem hallgattak. Mint mindig. De ez nem az ő feladatuk...hallgatni csak felelős emberek tudnak. Az aggódok aggódnak. A semmittevők "semmittesznek". A kioktatók kioktatnak. ...és még mondja valaki, hogy nincs Rend...
*
A Nagyszájú kiabál - minden zajt elnyom a Hatalmas Hangjával. Egy a baj...NEM CSAK A ZAJT NYOMJA EL...
*
Meddig lehet játszani? Hogyan kell játszani? Mit jelent a játék?
*
A Nagyra-nőtt-gyerek egyre kisebb...
*
Amikor mellettem jöttél, megszűnt a fájdalom. Amikor mellettem jöttél, megszűnt a Halál.
*
Hosszú idő telt el....tegnap végre beszéltünk. Az Idő a saját Farkába harapott.
*
Igazad van, Hazudós...kizárólag CSAK te vagy villamos!!!!
*
A kés bent van a hátamban. Meg-megforgatják. Nem érem el a kezemmel, vergődöm. Időnként beljebb tolom, nem tudom kivenni.
*
Láb, alsó fogak, hát...tökéletes. Tökéletesen egyértelmű. A Láng csak pislákol. A Hit, hogy még fellobbanhat, még perzselhet - egyre kisebb. Összeszorítanám a fogaim - ha lennének...éjszaka vérzek, nappal vérzek...éjjel-nappal keresek.
*
Nevet kértem. Nem lehet csak úgy..."névtelen"...
*
Érdekes viszonyok, érdekes érzések...régi, elfeledett pillanatok. Féreglyuk - ez a titok.
*
Amiért nem veszünk észre valamit, netán Valakit, attól az/Ő még létezik...
*
Elég a beszédből. Tettek kellenek. A Tett az átÉrzett Gondolat megszületése az Akarat által.
*
Vékony cérnaszálon egyensúlyozunk nap, mint nap. A nagy kilengés: Halál.