Optimizmus
Rám nehezedik a sötét mélység,
Csikorgat, kavarog, már nem kék az ég
Törhetetlen üvegfalam szétfoszlani látszik,
Fejemben az élet szánalmasan játszik.
Ha eljön, kinek jönnie kell
Az is lehet, többé sohasem megy el,
Sírok, kiáltok, hasztalan vergődöm,
Tényleg fekete az én temetőm?
Egy légy boldog zúgását hallgatom,
Ő szabad, nem gyötri fájdalom,
Jajongó kövek közt egyedül bolyongok
...Egyelőre csak magamban forrongok.
Dupla ember
Mi lenne, ha a fejem dupla lenne,
Vajon a szőrnyűség megoszlana benne?
Vagy kétszeresen támadna rám,
A melankóliám?
Mi lenne, ha a szám dupla lenne,
Vajon a szőrnyűség megmaradna benne?
Vagy kétszeresen kéne hintenem,
A véleményem?
Mi lenne, ha a szívem dupla lenne,
Vajon a szőrnyűség jóvá szelidülne?
Vagy kétszeresen érezném azt,
...Hogy az élet nyomaszt?
Mi lenne, ha én dupla ember lennék,
Vajon a szőrnyűség elől megfutamodnék?
Vagy kétszeresen szállnék szembe vele,
...A szívem talán még élettel tele?
Amarok
Egy könyvet nyaggattam,
Oldfieldet hallgattam...
Egyszer csak szállni kezdtem
Mérföldeket átrepültem...
Nem volt már határ
Csillagok közt jártam már
Éreztem a lebegést
Még egy ilyen érzést?!
A zene csak szólt
A fény előre tolt
Lassan pörögtem
Egyszerűen: LEBEGTEM
A lelkem különvált
Felülről nézte a bált
A zene dübörgött
Az ég kettőt dörgött
A tündér meglátott
...Nem csodálkozott
Átadta kincsét
Aranyszőke hajtincsét
Rétek fölöttszáguldottam
Atomjaimra elbomlottam
Szélsebesen süvítettem
Nem ittam és nem is ettem
Szólt a zene, fájdalmasan
Ültem bután, hol okosan
A száguldás lelassulóban
A lelkem megnyugszik, valóban
Feltöltődve ülök a széken
A csend jól esik most éppen,
Szorongatom a tündér kincsét:
Aranyszőke hajtincsét.
Tréfa
Ülök és nézem a nézhetőt,
...Semmi sem zavarja őt
A nevetséges határán táncol,
Azt hiszi, mindent magához láncol,
Nem, az ember nem süllyedhet ilyen mélyre,
Az ész megáll, nem gondol másra, csak a kéjre,
A méltóság már régen nem erény,
Csak az alagút végén pisong a fény,
EMBEREK! Hát nincsen már Szeretet?
Senki sem fogja már a kezemet?
Senkinek sem számít, mit gondolok?
...Sétálok tovább, meg-megállok,
Fejemben a ráció társakat keres,
Előttem egy alak, úgy kétméteres,
Rám néz, kopasz, köp egy jó nagyot,
Félrelököm, így elérem a vasajtót,
Belépek, sötétség vesz körül,
A lelkem egyáltalán nem örül,
Hol van az Isten? – üvöltöm én,
Senki sem felel, érződik a kén,
A kétméteres bejön, Ő jól ismer,
- Csak tréfa volt! – mondja s jól fejbe ver.
Tavasz
Nyiladoznak a virágok, a nap is kisüt,
Olvad a hó...
Éneklik a fényt, isszák a nedűt,
Ez itt Tavasz-apó!
Csak én vagyok komor, szomorú,
...Mire is jó?
Azt várom, mikor jön értem
A Halálhajó.
Tavaszi tél
Hideg van, a kályhában pislog a fa,
Ürítem poharam a kéjes elmúlásra,
A Sötétszellem mindenkit irányít,
Próbálok elbújni, de röhögve megfenyít,
Póklábai arcomat kaparják,
Hatalmas csápjai testemet akarják,
Fejembe beférkőzőtt a nyomorult,
Minden kitörésem az Enyészet vizébe fúlt,
Nem hagyom magam, ő vicsorog,
Agyam kapuja előtt reszketve toporog,
Belépne, ó, tudom, örömmel megtenné,
Tudatomat szürcsögve megenné,
Nem szabad, hogy elkapjon,
A zúgás erősödik, durva, monoton,
Én nem vagyok már a régi,
Értelmemet a Szellem könyörögve kéri,
Nem vagyok a régi, de nem hagyom,
Ajtóm zárva még, kiátkozom,
...Most még én győztem.
Kérdés
Bennem tombol a fájdalom,
Nem tudom, mi lesz...
Kinyír, megöl, ha hagyom
Ugye, TE is féltesz?
Álmodtam
Engedd, hogy kitörjek, ó, Lény
Itt ahol most vagyok, eltűnt a fény
...Az a sűrű fátyol borít el
Amit akkor látok, mikor elviszel
Szűntelen vergődés most az életem
Csak járkálok, mászok eszméletlen,
Elkap a Füst, nem enged, tudom
...Számára ez ISTENI alkalom
Szellemem bezárva
Két karom kitárva
A két szám kitátva
A szemem véreres
A kardom méteres
A fejem gömbölyű
A karom...mint két tű
Hátamon szőr fityeg
A hasamon három heg
A nyakam jól megnyúlt
...A társam vízbe fúlt
Egyedül maradtam
A Föld dong alattam
Rettegnek engem a népek,
A csúnyák, a szépek
Pedig nem vagyok rossz, ÉN tudom,
Ők nem hiszik, fájdalom
Harcolni kell, de nem akarok
Ölni kell, fáradnak a karok
Ők akarták, én csak csúnya vagyok
...Sajognak a végtagok
Véresek a napi harcok
Felébredni szeretnék
...Lássam, milyen kék az ég
A füst nem hagy, megkínoz
Iszonyatos kínt okoz
Magam sem tudom, mit teszek
Lassan tébolyult leszek
...Nem bírom már soká, érzem.
Csend
Ültem a fák alatt,
Ember csak egy maradt,
Néztem az eget,
Azt a furcsa felleget,
...Úgy láttam, integet!
Három hete már,
Hogy az utolsó emberpár
Jobblétre (?) szenderült...
Ember csak egy maradt,
Ott túrja a sarat,
Ábrázata derült...
A Város leégett,
A Füst mindennel végzett,
Hullottak a lények...
Az Erdő szénné vált
A Füst ordibált:
„Ezek A tények!”
Nem maradt más hátra,
Dolgom nincs több mára,
Felszállok serényen,
Az ember dolgozik, keményen
Felérve, látom
Hogy a Földháton,
Egy lovas közeleg...
Kezében kard,
Rajta köpönyeg,
Odaér, fölnéz, észrevesz,
Még mindig nincs semmi nesz,
Jobban megnézem, hátrahőkölök,
Nincs arca, mégis rámröhög,
Felemeli kardját, rámsuhint
Érzem is már a kínt
Szárnyaimmal csapok egy jó nagyot
Mozdulatom hangtalan volt,
A lovas rökönyödve néz,
Testéről levált az egyik kéz
Lova elporlad, a csend gyöngül
Kiáltásába hang is vegyül
A csend meghal, már üvölt,
A lovas áll, alakot ölt
Reszketve ismerem fel, hisz ez ÉN vagyok
Megöltem magam...így hát meghalok.
Különös karácsony
...Bizony, az utcán elkelne a meleg,
Reggel van, újságpapír zizeg
Emberünk nyújtózik
Még álmában mártózik
Ilyenkor még minden jó, minden szép
...Aztán a valóság e kábulatból kitép
Hideg van, éhezés, közöny és nagy szavak
Senki sem számít, sem szegény, sem vak
Itt, a templom lépcsőjén a legnagyobb a tétlenség
Itt tombol legjobban a CSELEKVŐKÉPTELENSÉG,
Itt néznek legkevésbé rá
Itt állnak leggyorsabban tová
Hogy meri megzavarni a tehetősek hitét?
Nem hallotta még a gazdag egyház hírét?
...Összehajtogatja újság-takaróját,
Leporolja összes ruháját,
Éhes, fáradt, szeretet-szomjas
Beteg, az összes foga odvas,
Megvetően néz a keresztre,
...”Én biztosan nem iszom az emlékezetedre!”
Nem érti a kereszten lévőt,
Mi értelme, ha csak sérelem éri őt,
Tovaballag, rossz a kedve
Az éjjel lefagyott ismét a keze
Nekimegy az embereknek, káromkodik
Fájdalmában erőszakoskodik
...Az anyóka odalép,
Megsimogatja meglepett fejét
Kenyeret ad, meg egy meleg sálat
Felmelegíti a gémberedett lábat
Emberünk elveszi, továbbmegy
„Biztos megint valami önös kegy!”
Mindent tagad, nem érdekli semmi
...Szíve mélyén megmozdul valami
Nem néz hátra, megy az utcán át
Háta mögött az anyóka meglebbenti szárnyát,
Ahogy megjelent, úgy elmosódott
...Jézus a kereszten csendesen mosolygott.
…
Kilencet csaptak rám, kilencet…
Nem látok egy Teremtett lelket…
Apám! Miért hagytad?
…Te TUDOD, mit csinálsz, nagyon jól tudod
Értelmemet beburkolod…
Ez remek, újra ÉN vagyok
A patakkal csobogok
Az elme nem hiányzik,
Bennem CSAK az Élet játszik…
Hétszer csaltak meg, hétszer…
Lefröcsköltek szennyáztatta vérrel…
Apám! Miért hagytad?
…Te TUDOD, mit csinálsz, nagyon jól tudod
Értelmemet beburkolod…
Újra élek, ha pillanatra is, de élek
Szeretek, kívánok,tombol a Lélek
Az elme? Röhögés…az, röhögés
Olyan, mint disznó nyakán a kés…
Aztán felébredtem, az álom NEM valóság..
Csak mi ketten tudjuk, én meg az apám
Nekem az Élet a szakmám!
Azt hittem, szeretni csak egyszer lehet
Feledtetni a zord telet…
Azt hittem, Ő is szeret
„Igen? Nem? Talán? Lehet?”
Én más vagyok, tudom, érzem
Ő megint más, vérzem
Ö a földön jár, én nem
Akkor is szeretlek…
… Szerelmem…
Varázsló
A varázsló szép szál ember, hatalmas a botja
Köpenye, gömbje Nagytudását ontja
Áll a dombon, és varázsol
Koncentrál, magában számol
Magot szór, varázsigét kántál
A tűz felett szellemtáncot jár
Fenyegeti a világot, de megígéri
Nagytudásával bármitől megvédi!
A varázsló szép szál ember, hatalmas a botja
Köpenye, gömbje Nagytudását ontja
…Odalép egy ember, rámutat a botra
-Az enyém!-kissé bosszúsan mondja
A varázsló mit tehet? Odaadja, hazaballag…
A levegőben még száll néhány mag…
-A többit majd holnap! Leveti a varázslepelt
…Mára már eleget szerepelt…
Valami
Kavarog, fojtogat
Belém mar, megugat...
Itt van, érzem...
Sok sebből vérzem...
Én teremtettem? Belém szállt?
Élvezi valaki ezt a bált?
Istenem, kiáltom szüntelen
...közben falba verem a fejem...
Vége lesz már valaha?
Vagy felsejlik ismét a SOHA?
Rajtam áll a megoldás? Egyedül?
Ha átgázolok a Tüzön, vajon megszelidül?
Nevet is adtam neki... vagy tényleg így hívják?
...a testem vergődik, mint egy elhajított babzsák...
..."tanulnod kéne, kis hamis!"...
MEGSZERETLEK, HA BELÉDÖGLÖK IS!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Hiány
Hiányzik egy ölelés,
jobban, mint az a kés,
mely szívemben forog,
és mindent felhasít.
Eső
Esik, szakad, a szél is fú
Jól jönne egy kis odú,
Átrohanhatnánk a Léten,
Át, át, a Tengerkéken.
-Merről érkezik a Lény?
kérdem én és megmosakszom századok nedvében.
Addig halogattam, míg megölt
Várok, várok, lelkemre, míg testet ölt,
Téged nem akarlak mégegyszer,
Nem, te már megöltél, négyszer
Veled leélném összes életem,
TE vagy a Nagy Szerelmem.
(Ön)kritika
A fák fölött ültem és néztem az embert.
Ruhája nincs, esze sem sok
Hosszú idő…mégis eltelt
Ruhája van…